76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3)
76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3) | |
ZiSZ–3 | |
Gyártási adatok | |
Típus | tábori ágyú |
Ország | Szovjetunió |
Tervező | a 92-es számú üzem V. G. Grabin vezette tervezőirodája |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1942-től napjainkig |
Háborús alkalmazás | második világháború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 76,2 mm |
Lőszer | 76,2×385 mm R |
Tömeg | 1,116 t |
Csőhossz | 3400 mm |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 25 lövés/perc |
Max. lőtávolság | 13 290 m |
Oldalirányzás | 54° |
Magassági irányzás | mínusz 5° plusz 37° |
A 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3) (oroszul: 76-мм дивизионная пушка обр. 1942 г. (ЗиС-3)) (GRAU-kód: 52–P–354U) szovjet gyártmányú hadosztályágyú volt, melyet a második világháborúban fejlesztettek ki és alkalmaztak. Gyártását a 92-es számú üzemben végezték, melyet Sztálinról neveztek el (Zavod imenyi Sztalina).
Történet
[szerkesztés]A ZiSZ–3 fejlesztése 1940 végén kezdődött a 92-es számú üzemben. A ZiSZ–3 kombinálta a ZiSZ–2 könnyű alvázát és az USZV 76,2 mm-es űrméretű lövegcsövét. A csőszájfék felszerelése csökkentette a lövés utáni visszarúgást és ezáltal kímélte a könnyű alvázat a hátra ható erők okozta sérülésektől. A ZiSZ–3 gyártása háromszor gyorsabb és 2/3-al olcsóbb volt, mint az USZV előállítása, köszönhetően a fémek hegesztésének, sajtolásának, illetve öntvények nagyobb arányú használatának.
Vaszilij Gavrilovics Grabin, a szovjet közepes űrméretű ágyúk főtervezője kezdeményezte a ZiSZ–3 fejlesztését állami jóváhagyás nélkül, a prototípust el is rejtették az állam elől. Grigorij Kulik marsall, a szovjet tüzérség parancsnoka utasítást adott a 45 mm-es könnyű páncéltörő és a 76,2 mm-es hadosztályágyúk gyártásának felfüggesztésére, mivel úgy gondolta azok nem elég hatékonyak a német páncélosok ellen; a szovjetek túlbecsülték a legújabb német nehéz harckocsik páncélvédelmét, köszönhetően a propagandára használt Neubaufahrzeug többtornyos harckocsinak.
A Nagy Honvédő Háború elején kiderült, hogy a német páncélosok nem ellenfelei még a háború előtti 76 mm-es űrméretű ágyúknak sem, egyes esetekben a 12,7 mm-es DSK nehézgéppuskák is elégségesek voltak a harckocsik hatástalanítására. A háború korai szakaszában a legtöbb 76 mm-es löveg megsemmisült vagy a németek zsákmánya lett, akik előszeretettel használták páncélvadász harcjárművek (Panzerjäger) fő fegyverzeteként (Marder II, Marder III). Kulik marsall utasítást adott az USZV gyártásának újbóli elindítására. 1941 decemberében a 92-es számú üzemben Grabin megkezdte a ZiSZ–3 sorozatgyártását.
A gyár ZiSZ–3 készletei egyre nőttek és kihasználatlanul maradtak, mivel a Vörös Hadsereg nem volt hajlandó rendszeresíteni a lövegeket a szokásos átvételi próbák nélkül. Grabin meggyőzte a hadsereget, hogy adja ki a fegyvereket rögtönzött tesztelésre a fronton, ahol sokkal jobbnak bizonyult a korábbi hadosztályágyúkhoz képest. Az azt követő bemutató lenyűgözte Sztálint, aki a „tüzérségi rendszerek remekműveként” méltatta a löveget. 1942 februárjában a ZiSZ–3 egy öt napos hivatalos rendszeresítő próbára került, majd 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú jelöléssel hadrendbe állították. Grabin a 92-es számú üzem gyártási kapacitásának növelésén dolgozott. A gyártásban futószalagok használata lehetővé tette az alacsony képzettségű munkaerő alkalmazását jelentős minőségromlás nélkül. A tapasztalt munkások és mérnökök bonyolult berendezéseken dolgoztak és brigádvezetőként szolgáltak; őket a gyártósoron fiatal gyári munkások váltották fel, akik mentesültek a sorkatonai szolgálat alól, így a szakképzett munkások és mérnökök új generációja jött létre. A háború végéig több, mint 103 000 darab ZiSZ–3 készült, így ez a típus volt a legnagyobb példányszámban készült szovjet tábori löveg.
A háború végével a löveg sorozatgyártása is befejeződött. Helyét a 85 mm-es D–44 hadosztályágyú vette át. A D–44 páncélátütőképessége jobb volt, de nagyobb súlya miatt mozgékonysága elmaradt a ZiSZ–3 lövegétől.
A háború során a finnek 12 darabot zsákmányoltak, melyeket a 76 K 42 jelöléssel láttak el.
Változatok
[szerkesztés]Önjáró löveg
[szerkesztés]Harctéri alkalmazás
[szerkesztés]A hidegháború után
[szerkesztés]2020-as adatok szerint az ágyú legalább négy független állam haderejénél állt aktív szolgálatban: Kambodzsa, Namíbia, Nicaragua és Szudán.[1]
Lőszer
[szerkesztés]Rendszeresített lőszertípusok | |||
Típus | Modell | Súly | Töltetsúly, g |
Páncéltörő lövedékek (csőtorkolati sebesség 700 m/s-ig) | |||
Robbanó páncéltörő lövedék (APHE) | BR–350A | 3,3 kg | 155 |
---|---|---|---|
Tömör páncéltörő lövedék (AP) | BR–350SZP | 6,5 kg | nincs |
Kompozit páncéltörő lövedékek | |||
1943 áprilisától | BR–350P | 3,02 kg | nincs |
második világháború után kifejlesztett | BR–350N | 3,02 kg | N/A |
Nagy robbanóerejű és repesz lövedékek (csőtorkolati sebesség 680 m/s-ig) | |||
Repesz-romboló acél | OF–350 | 6,2 kg | 710 |
Repesz-romboló acélos vas | OF–350A | 6,2 kg | 640 |
Repesz acélos vas | O–350A | 6,21 kg | 540 |
Repesz-romboló | OF–350B | 6,2 kg | 540 |
Repesz-romboló | OF–363 | 6,2 kg | 540 |
Nagy robbanóerejű | F–354 | 6,41 kg | 785 |
Nagy robbanóerejű | F–354M | 6,1 kg | 815 |
Nagy robbanóerejű Franciaországban kifejlesztve | F–354F | 6,41 kg | 785 |
Egyéb lövedékek (csőtorkolati sebesség 680 m/s-ig) | |||
Kumulatív (HEAT), a második világháború után kifejlesztve | BK–354 | 7 kg | 740 |
Kumulatív (HEAT), 1943 májusától | BP–350M | 3,94 kg | 623 |
Kartács | S–354 | 6,5 kg | 85 |
Kartács | S–354T | 6,66 kg | 85 |
Kartács | S–354G | 6,58 kg | 85 |
Kartács | S–361 | 6,61 kg | 85 |
Vegyi | OH–350 | 6,25 kg | |
Nagy hatótávolságú gyújtó | Z–350 | 6,24 kg | 240 |
Gyújtó | Z–354 | 4,65 kg | 240 |
Nagy hatótávolságú füst | D–350 | 6,45 kg | |
Füst | D–350A | 6,45 kg |
Alkalmazók
[szerkesztés]Jelenlegi alkalmazók
[szerkesztés]Korábbi alkalmazók
[szerkesztés]- Afganisztán
- Algéria
- Angola
- Ausztria
- Ciprus
- Etiópia
- Észak-Korea
- Horvátország
- Kongói Köztársaság
- Kuba
- Madagaszkár
- Magyarország
- Románia
- Szovjetunió
- Tanzánia
- Uganda
- Zambia
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999.) ISBN 978-985-433-469-1
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 76 mm divisional gun M1942 (ZiS-3) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.